Tollam régen mártottam tintába
papírom sincs,
csak a falak, vigyorognak
kihívó háttal,
és karcolok rájuk rovásokat.
Te is ezt teszed, és nézed
a sok kusza firka nászát,
egy kerítést írtak a fal hátára
a dülöngő,
vékonyka pálcák.
Ahogy az apró vesszők gyűlnek,
úgy fogynak el a bírt napok,
kíméletlen és észrevétlen
lesznek a mából
tegnapok.
Mintha múltunk rabjai lennénk,
és a rácsok mögött az évek,
de a visszapillantás után,
senkivel el nem cseréled,
a tiéd, és meg kell hogy védjed.
A csillagos homlokok
ránc mögé bújtak,
barázdát szántott rájuk az év,
az emlékeket, lám elcsomagoltuk,
és őrzi az elme, mint kincset a széf.
JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
Próbálom nyalábba szedni a szavakat..
VálaszTörlésde elakad
a hang,
mi fenn akad
Ám ha kifakad
rejt majd,
szebbnél, szebb hangokat.
Hjaj de szépen, szépet írtál újfent!!!
Nagy ölelés... Ild66 :)
Pedig mostanában nem nagyon megy a versírás. Csak próbálkozom, hátha visszatér e régiségem.
VálaszTörlésNeked viszont úgy látom jönnek szépen a szavak.
Nagy ölelés, drága Ildikóm!
:)))
Drága Évám!
VálaszTörlésNem mennyiségre kel mérni az írást!!! Ki kell várnod, míg elindulnak bentről... Ha nem is vagy most oly "termékeny" mint márciusban, akkor is szépen írsz, és ez a lényeg!
Tudod.. a kevesebb, néha több!
Nagy ölelés...Ildikó :)
Drága Ildikóm!
VálaszTörlésÉn hiszem, hogy annak a pár embernek, aki szívesen kopogtat be adhatok valamit.
Ez, nagyon jó érzés.
Köszönöm szépen, a szállóigét magam is vallom.
Nagy ölelés: Éva