Ki fogja meg a szelet?

Pár hete kerget a semmi
és futok, mint sivatag homokján
ördögszekér,
loholás közben már nem tudom,
megállásom nálad mit ér.
Sok napok kérdése, sok éj elhalása,
aggódás kínoz, s a félelem,
lesz-e aki a szelet megfogja
vagy gurít tovább fénytelen?
A szél táltos, citál és kotor
mindent mi nem vet gyökeret,
és lábam elé valahonnan,
görget még nem látott köveket.
Mattul az idő, keveset ad,
kicsi a markom is,
mert egyik kezemben gyermekkezek,
másikban nehéz kavics.
Mert mindent felveszek, nem rúgom el,
ki tudja miben a varázs,
hogy majd a semmit mi veszi rá,
hogy nyújtson egy átváltozást.

S legyen belőle valami...