Barna bogár

Most puha és meleg párás az élet,
mintha csókot lehelne homlokomra,
visz, nem árkot rejt az út,
hagyom a régit, a szomorút,
s mint tüzes kályhára gondolok szép napomra,
mikor beléptél ebbe,
a fogyóhold arcú csendbe,
és pálcává raktad össze a szilánkokat,
hogy varázsolhassak magamból,
a barna bogárnak elbújni, virágokat.