A múlt balladája

szegényes
sovány múlt
indult gyalogszerrel
versenyt nem futott a gyalogszederrel
tervezte lesz egy kert
rajta egy kis ház is
termése majd sok lesz
tarka szín kaláris
irigyeli tőle
majd a szivárvány is

gyomlálni csak a bánat keze tudja
tövére ha gaz nő
az indáit húzza
viszi töretlen
csont-kemény szárral
lépést tart mindig a világ dolgával
és ha majd egyszer gyökere elszakad
hajszálereiben a hír is elapad
csendesen pihen majd
öleli a semmit
nem emlékeznek rá
nem zaklat fel senkit