Átértékelés

Milyen fura vagy így. Már messziről látszik, hogy nem találod a helyed. Úgy forogsz, mint egy ledöntött szálmalom lapátja. Látszólag hasztalanul, ám ha jobban szemügyre veszlek azt látom mégsem, hiszen a bátor bogarak ott ülnek a kósza szélben is a faragott hajtókarokon.
Máris javítom iménti állításomat, miszerint hasztalan lennél.
Nem vagy az, mint ahogy a kidöntött fák sem azok, mert olyan tenni akarás van bennetek, hogy még így is keresitek az élet értelmét.
Mások azt mondják szegény fák. De ti ezt nem szeretitek. Hogyan lenne szegény az, akiknek gombák nőnek a gyökerein, akiken nagyon kényelmesen lehet ülni.
Lehajoltatok az emberhez, hogy elérje a koronátokat. Ezért köszönet jár.
Emlékműveket kellene állítani mellétek, vagy valami figyelemfelkeltő táblát, hogy jól megnézhessenek titeket az emberek. Közöttük én is.
Jó, hogy erre vitt az utam. Most, hogy megláttam a halottnak hitt fákat, és téged, te, elhasználódott malom, mindjárt bátrabb lettem.
Ha őröltél is, de nem felőrlődtél.
Csak a dolgodat végezted, és ezért nem jár becsületrend, viszont azért, hogy még akkor is munkálkodsz, amikor elfelejtettek, bizony már jár valami.
Hogy nem ezért teszed? Tudom, csak szeretsz adni, mert ettől vagy boldog.
Azt mondod nyikorogsz? Valakinek zene a hangod.
Azt mondod korhadsz? Van, aki szorgos ács.
Azt mondod rozsdásak a szegeid? Nekem van smirglim.
Megdörzsölöm a szegeidet, és csillognak, mintha újak lennének.
Csak ringasd a kis bogarakat.