Visszatérés

Függöny mögül az ablakok éjjel
üveges szemekkel néznek a parkra,
így meredek szótalanul
egy előttem heverő nyújtózó lapra.
Ilyen lesz hát a megjósolt jövő?
Naplómból hullott elém a papír.
mi eddig volt olcsó, innentől zafír,
semmiről szólt a pongyola regény,
köszörű volt csak rossz nyelvek hegyén.

Üres, semmitmondó megvallom nyíltan,
s ha széljegyzeteim cakkosra nyírtam
olvasták páran zegzugos soraim,
mélázva néha rejtélyem okain.
Értük fogtam újra kezembe tollat,
temetni akartam bennem a holdat,
mely magát kitárva fogadott örökbe
sorsokat, arcokat vonzva a körömbe.
Kiégett, elhagyott, magányos lelkek,
kráterben gazdag, domború telkek
szépek vagytok így: hepehupásan.
Gyertek, hogy mélységtek közelről lássam!