Áttetsző mű

tengve-lengve
megrekedve
régi időt sír takarja
eleresztett a múlt karja
s állok árván
kirekesztve
áttetszően
elfeledve
a nincs
a semmi jár mögöttem
azt hittem, hogy te követsz

mert egy árnyék fölém hajolt

s hálójával úgy befont
nem lát senki
én sem tudom
e szorításban ki vagyok

rideg jóság
gaz valóság
halk az élet
csend beszél
összezavar
mint falombot
zaklat fel a kósza szél

a mese volt szép
álmodni, szállni önfeledten
fáradt szárnnyal megpihenni
magvaktól dús tenyeredben

nincs simítás ujjaidban
fájdalmakat szórtál el
betakartál árnyékokkal
míg megfojt e mű-lepel