kis kavics
magammal hordozlak
ma is
tele a zsebem
kövekkel
így járok színes
terhekkel
barna, sárga, fekete
rajtuk a lét erezete
megőriz súlyos titkokat
emlékezésből
dal fakad
kopottá mosta
az idő
vénül a sors
nehezedő
egy-egy vonal
ha körbeért
könyörgünk
még új évekért
csapásainknak
ára van
sok vajúdás még
hátravan
s gyűlik közben sok
kis kavics
zsebemben elférnek
ma is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése