Szalmaláng

Megyek, mint vak remeték,
magánygödörbe fordulok,

szemem világát elvették
szürke bánatfarkasok.

Gödör mélyén kifent kasza,
éhen fénylik kékes éle,
béna ajkam dalra fakad
látókkal szemet cserélve.

Lesz jövendő? Áll a jelen
megragasztja cipőm talpát,
múltam súlyát felőrölve
elégetem, mint a szalmát.

Csak még egy esély jönne felém
tele markát felém tolva,
örömömben üvöltenék
a gödröket átugorva.