Édes nyár

Édes a nyár, ha visszagondolok
milyen a csend ott messze,
hol a hegyek jól eltakarnak
csak eső csöpög üres ereszre.
Megszűnt a futás, hajsza egy szóért,
az üresség telje erővel hatott,
fentről a fellegek sűrűje mögül
szabadság nevetett szemembe nagyot.
Álltak a fák, mint néma őrök
vigyázva álmot, lábnyomokat
hagytam emlékül levélmezőkön
feledve zaklatott tegnapokat.