Mint az őz

Ahogy szememről lehullt a hályog
látni kezdtem
és sokkal rosszabb,
sötét vett körül és áruló csönd,
a jelzőtüzek mind kialudtak.

Ami ringatott, az rázott fel,
s riadtan futnék, mint az őz
barnítanám foltjaim,
hasamra esve védjen a föld.

Elnyúlok rajta mint egy halom,
gyógyíts szerelmes irgalom,
ellöktek, kötözd be sebem,
lapulok kiégve, szárazon.

Vérem kiált, hangja gyenge,
varjak serege károg,
fekete a keserű ég,
fényt sehol sem látok.

Hasamra esve véd a föld
és elnyeli vérem, szeret,
fekszem, mint akit megbűvölt,
míg maga alá nem temet.