Mint a gyermek hamvas, rózsa arca,
tiszta lelkű minden pillanat,
üde akár a harmatos reggel,
amikor két kéz egymásba tapad.
Ahogy a cukor olvad a tejjel.
édes és nyugodt érintések járnak,
tapintásukat csodálja a bőr,
óvja a férfi a nő illatát,
a férfi illatát megőrzi a nő.
JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése