hypó, ultra és némi ecet,
sav, zsíroldó, kis nyafogás,
felkenni, mosni és ragyogás.
Mi van, ha lelkünk tükre szennyes,
mosni az idő keze gennyes,
múltunk piszkot halmozva fizet,
s átváltoztatja a rózsavizet.
Mély levegő, sok prédikáció,
befelé út, sokk, stáció,
a szemét alól gondolat riad,
ébredni kell, amíg át nem itat.
(Égetve selejt, szilánkos álmot,
bedobozolva sok ócskaságot,
vacakká vált emlékeket,
fájdalmat, bút, kellékeket.)
Poros szőnyegünk kidobálva,
másik világ hív bolondbálba,
csend-szövőszékünk ott újra dalol,
velünk már sorsunk hiába dacol.
a szemét alól gondolat riad,
ébredni kell, amíg át nem itat.
(Égetve selejt, szilánkos álmot,
bedobozolva sok ócskaságot,
vacakká vált emlékeket,
fájdalmat, bút, kellékeket.)
Poros szőnyegünk kidobálva,
másik világ hív bolondbálba,
csend-szövőszékünk ott újra dalol,
velünk már sorsunk hiába dacol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése