Megérte-e?

Este, ha leszáll a sűrű éj
visszaszalad a gondolat
rövid útján és megpihen,
mint vándorok a fák alatt
megérte-e, vagy hiába volt
sok harc, sok füstös mély pokol
ajtaját nyitogatni, mert nem akadt
bélelt szép akol.

Megérte-e a köldökzsinórt
elvágva szülni gyermeket,
leányt, fiút ha kezükbe
kenyeret adni nem lehet,
ha fáradt karomban nincs erő
tovább vinni a sorsukat,
s titkolom, hogy fájdalmat
hoz nekem minden pirkadat.

Megérte-e az áldozat
sok éves tűrés, szenvedés,
ha rám rogyott a szürkület
és nincs benne megkönnyülés,
lótás-futás, küzdelem
keresztezi az utamat,
és menni kell, mert terhemet
lerakni még nem szabad.

Megérte-e? - kérdezem
magamtól, mert társtalan
vagyok és igám összetör,
a kiszabott sors gátlástalan,
nehéz, de forog a lendkerék
kattog az óra míg meg nem áll,
megérte, igen a küzdelem,
és küzdök, míg nem jön a halál.