Új vágyak...

Új vágyak jönnek szürke trikóban,
ünneptelen jön újabb napunk,
nem lengnek zászlók, nem hallik szózat,
nem tudjuk benne mi végre vagyunk.
Halk dobbanások lüktetnek bennünk,
s törjük a hajnal finom határát,
belépve rajta összefonjuk kezünk
elsiratni volt éjünk halálát.
Óriás nyomokba süllyed kis lábunk,
vasból vert nehéz súlyok húznak,
nyüzsgő világunk estjében állunk,
patakjában új vágyaink úsznak.
Mentésüket az éj sem ígéri,
a pillanat mossa, s míg messze szalad,
sóhajnyi létüket szemünk kíséri,
nem marad vissza csak hófehér hab.
Fekszünk, kelünk míg hajt a lélek
nem adva fel szent bizodalmunk,
teremtünk, temetünk, a hit rajtunk bélyeg,
hogy új vágyat forog kis imamalmunk.