Idegen

Nem hívta életre,
nem szülte senki,
a semmit nem szokták
világra szeretni,
mégis van,
megtűrve, halkan,
fejlődik, nő,
mint ikra a halban,
bőséges,
szapora,
termékeny. Semmi.
Megfoghatatlan,
mély lélegzetnyi,
van, lesz,
zaklató társam,
köröttem forog,
mint kulcsom a zárban,
és arra az egyre nem emlékszem
mikor nyelt el, hogy elemésszen.
Gyilkosom lett a semmi,
magába zárt, elfog temetni.
Elhiszem néha egy lettem vele,
a semmi közepe
velem van tele,
de bennem a múlt
nem nyugszik bele.