mikor a megrekedt felnőtt
az égre felkiált,
kiszáradnak az orgonák,
semmi nem olyan anyám, mint ezelőtt!
Bár ne csorgattál volna mézet a teámba,
itattad volna keserűn,
az élet úgyis epét dob fatálra,
az ízes máj másoknak járja,
semmi nem olyan anyám, mint ezelőtt!
Kezembe adtad az üveggolyót,
álltam a nap előtt
fényére hős szívvel tartva,
most a sűrű panasz elfekszik rajta,
semmi nem olyan anyám, mint ezelőtt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése