2011. augusztus 10., szerda

Ringató tünetek

A hirtelen megvonás
káprázatot ébreszt
és mindenben látomást,
ábrándot cikázik neked a hiány,
a parkban, a vízen,
vagy csak a simán,
a naponta lejárt lépések nyomán.

A fának mozgó törzsébe látod
imádott nőd derekát,
kemény, és mégis omlós,
vibrál és ring míg tartod,
és szíjként övezi rá
szerelmét széles markod.

A felhők és a szelek pajkosan,
hab-játékaikkal
rajzolják föléd a haját,
kontyot tűz, majd
bomló fürtbe megy át,
arcához változik a koronája,
s te látod, hogy kezével
éppen felcsatolja,
vagy csak, mint szokta hátravágja.

A kis veréb is róla üzen,
csipegve ugrál, hogy nyoma
a földnek ne fájjon,
szedeget árkon, néha posványon,
és mégis ott marad,
ahol csak szerény
de biztos vigasz a mag, és
csipog bozóton, csirpel halott ágon,
hogy a csend szürkéje, néked sose fájjon.

Képek, álmok,
látomás varázsok,
fűben, fában, réti virágban,
pihenő lepkében, szél muzsikában,
mert asszonyod ízét éhezed,
ám a böjt hosszú,
és keserű levét szomjazón lenyeled.


2 megjegyzés:

  1. Kedves Éva!
    Olvasói élmény új hangú versed.
    Hangzói, dallama, képei, előadót keresnek.
    Illik a kötet lapjaira.Dicséretes.

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm kedves István! Új hanggal még nem szolgálhatok, a kötet pedig még várat magára.
    Szeretettel: Éva

    VálaszTörlés