Esik

A percek ritkásan csordogálnak,
utat adva a csalódásnak,
s a várakozás asztalára
unalmat pereg az eső zaja.
Majd szalad a víz boldogan
az ereszből, ő nem láthatja
a föld bizony már szomjtalan,
- csak én vagyok száraz,
és a vágyak -
az aszott kérgű akácfának
futhat a víz, süthet a nap,
csak korhad majd tovább szárad,
míg az idő bedarálja,
humusszá őrli,
egy új,  fiatal sarj csemetefának,
a percek monoton csordogálnak...