Bizony, bizony kedves mesekedvelők, ha nem tudnátok a baromfiudvarban is úgy mennek a dolgok, akár az emberéknél. Hogy ki tanult kitől, azt lehetne kutatni, de már annyira elmosódtak az erre vonatkozó nyomok, hogy teljesen kideríthetetlen.
Történt egyszer, hogy egy vén kappan szemet vetett egy fiatal jércére. A jérce már nem volt teljesen ártatlan, viszont szemrevaló volt, hiszen jobbára kukoricát szemezgetett. A vén kappan pedig addig csalogatta búzával, rozzsal, hogy a jérce hagyta magát, és bedőlt neki.
Nem is lett volna semmi baj, élték volna cseppet sem természetes életüket, ha a gazdáék udvarába vissza nem került volna a kotlós tyúk, akit falusi szokás szerint kölcsön adtak a szomszédnak, míg kikelti a tojásokat.
Neki már több fiókalja családja volt az udvarban, köztük egy hetyke tarajos, sarkantyús kakas.
Emiatt-e, vagy mert szebben kapirgált, mint általában a tyukok, a vén kakas nagyon nem csípte, így a tyúk sem csípte a kakast, főleg, hogy az egyre gyanúsabban viselkedett.
Feltűnt a gazdának is valami. Mégpedig, hogy az ifjú kakas kerüli a jércét, pedig mi tagadás szaporodást remélt a két fiatal jószágtól. Ám a vén kakas valahogy mindig ott ólálkodott a jérce körül. A gazda, hogy mégse kelljen lemondani eme szándékáról, cselhez folyamodott. A vén kappant kezdte lekeríteni, és minden reggel leengedte a kertbe, hogy ott csemegézgessen a körtefa alatt a hulló körtéből lett cefréből.
No, az meg rá is szokott és mikor már kellően teleszedte a begyét, vagy indokolatlanul, ész nélkül kukorékolt, vagy lépten-nyomon elszunyókált.
Néha még emlékeiben fel-felötlött kakas mivolta, de hiába kapirgált csámpás lábával, és hiába kotyogott csalogatván a jércécskét, nem, hogy ő, de már a tyúkok sem futottak hozzá, ha talált egy-egy kukacot.
Így tengette szerencsétlen napjait sok fejtörést okozva a gazdának. Főleg akkor esett kétségbe, amikor belilult a taraja, mert megtudta, hogy a fiatalok bizony, néha-néha azért összeverdesték a szárnyukat.
Ennek tudatában a nagy káricsálás még érthető is lett volna, ha azt féltékenységből teszi és nem a cefre hatására, de egyet sehogyan sem tudott megérteni a gazda. Mi a fene baja lehet a kotlóssal?
Történt egyszer, hogy egy vén kappan szemet vetett egy fiatal jércére. A jérce már nem volt teljesen ártatlan, viszont szemrevaló volt, hiszen jobbára kukoricát szemezgetett. A vén kappan pedig addig csalogatta búzával, rozzsal, hogy a jérce hagyta magát, és bedőlt neki.
Nem is lett volna semmi baj, élték volna cseppet sem természetes életüket, ha a gazdáék udvarába vissza nem került volna a kotlós tyúk, akit falusi szokás szerint kölcsön adtak a szomszédnak, míg kikelti a tojásokat.
Neki már több fiókalja családja volt az udvarban, köztük egy hetyke tarajos, sarkantyús kakas.
Emiatt-e, vagy mert szebben kapirgált, mint általában a tyukok, a vén kakas nagyon nem csípte, így a tyúk sem csípte a kakast, főleg, hogy az egyre gyanúsabban viselkedett.
Feltűnt a gazdának is valami. Mégpedig, hogy az ifjú kakas kerüli a jércét, pedig mi tagadás szaporodást remélt a két fiatal jószágtól. Ám a vén kakas valahogy mindig ott ólálkodott a jérce körül. A gazda, hogy mégse kelljen lemondani eme szándékáról, cselhez folyamodott. A vén kappant kezdte lekeríteni, és minden reggel leengedte a kertbe, hogy ott csemegézgessen a körtefa alatt a hulló körtéből lett cefréből.
No, az meg rá is szokott és mikor már kellően teleszedte a begyét, vagy indokolatlanul, ész nélkül kukorékolt, vagy lépten-nyomon elszunyókált.
Néha még emlékeiben fel-felötlött kakas mivolta, de hiába kapirgált csámpás lábával, és hiába kotyogott csalogatván a jércécskét, nem, hogy ő, de már a tyúkok sem futottak hozzá, ha talált egy-egy kukacot.
Így tengette szerencsétlen napjait sok fejtörést okozva a gazdának. Főleg akkor esett kétségbe, amikor belilult a taraja, mert megtudta, hogy a fiatalok bizony, néha-néha azért összeverdesték a szárnyukat.
Ennek tudatában a nagy káricsálás még érthető is lett volna, ha azt féltékenységből teszi és nem a cefre hatására, de egyet sehogyan sem tudott megérteni a gazda. Mi a fene baja lehet a kotlóssal?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése