Árny ha hiányzik

együtt

érkezett velem a fénybe 

kis szürke megfoghatatlan
hozzám ragadt és közelsége 

mégis leírhatatlan
élveztem kócos gyermekként
huncut ficánkolását
csodálom még ma is
keze kalimpálását
és mindig rá akartam lépni
de tovább futott
olykor hátulról kísért
minden mozdulatot
ha falhoz dőltem rám tapadt
ne sértse vállamat a fal
ha elestem alám suhant
ne vágjon arcomba a gally
belőlem nőtt a földre
egyek vagyunk
nélkülem nincs
s ha nincs én sem vagyok
nézem az ég komor tavát
s várom a fény kis csónakját...
legyenek szép vidám napok
ne higgyem azt, hogy elhagyott...