Idegen ismerős

Idegen ismerős, hisz nem is látsz,
nem is foghatsz velem kezet,
nem tudod milyen gyűrött a világom
ha reggel felkelek.
Mégis olyan vagy, mint só
a zsíros kenyéren,  és
gyertyavilág is vagy az estéli szürkében.
Akikkel meg egy talajt járok,
egyszerre éri a fény velem,
idegenebbek már, mint minden idegen.
Különös közönyös,
mintha nem ismernél,
mit belőlem láttál,
szemeddel szomjasan nyeltél,
engem az alanyt,
s magadban, bent, végleg eltemettél.