KENYÉR

Amire a liszt a kovászhoz elkészült,
édesanyám haja kendő alól őszült,
kötényt vett magára, zsebébe keszkenőt,
előcipelte a padlásról a teknőt,
egyéb szerszámot is kézügyébe hordtunk,
piszkafát, lapátot, szakajtókat hoztunk,
dagasztani felgyűrt ingujjal ha kezdett,
gyermekszemeink rá izgalommal lestek,
hogy készül a kenyér, kapunk-e vakarót,
hogy csorog majd a víz a deszkás plafonról,
a padlásgerenda csak nem levelt gömböt,
anyám homlokáról gurultak a gyöngyök,
tartósabbá tették a dagasztott tésztát,
a felesleget meg törölte a kézhát.