Menekülés a semmibe

Az élet kiváltság. Nem mindenkinek adatik meg, gondoljunk csak a sok elvetélt magzatra. Mi azonban, akik megkaptuk ezt a lehetőséget, gyakran letérünk arról a pályáról, ami ezt a nevet viseli. Élet. Nem csak szimpla evés, ivás, házasodás, hanem egy sokkal mélyebb jelentéssel bír ez a fogalom.
Az élet, tömören megfogalmazva a valóságban tenni akaró haladást jelenti.
Ami elszomorít, hogy a félreértelmezés miatt kelepcébe került ember elveszti ezt a lehetőségét, és kapott, szerzett képességét éppen a nem élet gyakorlására fordítja.
Az alkotó, kreatív személyiségből, egy lepusztult, csak önmaga szükségleteit kielégítő, önző ember válik. Ezzel nem csupán saját pályáját rakja tele akadályokkal, hanem meggátolja a vele sok más közösség, legyen az a család, netán a baráti kör haladását is.
Az élethez bátorság kell.
Hány emberről tudjuk, hogy depresszívvé válik, alkoholban, vagy más hasonló tudatmódosítóban keresi a megoldást.
Ők, átvegetálják azt a lehetőséget, amit ajándékként kellene elfogadni, és hasznosítani. Haszonná, értékké válás helyett egyfajta nyűgként beárnyékolják a társadalmi haladást.
A depresszív ember átalussza, a tudatmódosított átlebegi, közben szenved, mert kialakul a függés ahhoz a cselekvéshez amitől ő az életet szebbnek találja, és ahelyett, hogy a szabadságával élne, szárnyalna, önként vállalt, magára vett rabságba vonul, ahonnan szinte alig van szabadulás.
A szépen meghirdetett út, zsákutcává válik.
Élni. Az élet nem a megfutamodást jelenti, hanem a kihívások feletti győzelmet. Bár, a mai világkép igen romboló hatást gyakorol a fiatalok fejlődésére, a probléma mellett nem lehet szemet hunyva elmenni.
Fájdalom nézni a mai fiatalok azon részét, ahol a kilátástalanság miatt elveszti a fiatal a lába alól a talajt.
Ők, mintha már nem szeretnék a hegyeket. Nem akarnak fentről szemlélni, csak kúszni, vagy rejtőzködni.
Mai társadalmi rendszerünk pedig felszínesen kezeli ezt a problémát. A fiatalok, mint emberek személytelenné váltak, csak statisztikai tények, számok, de nincs rájuk kellő figyelem fordítva. A carpe diem féle életfelfogás, kifordítva jelenik meg a tudatukban.  Bár, ha mi is így szemléljük ennyire még nem volt igaz, mert sokan élnek így, hogy örülnek, ha átvészelnek egy-egy napot.
Ilyen életfilozófiával nem lehet sem önmagunk életét gazdagítani, és ezzel párhuzamban a társadalmat sem építeni.
Most mondjam, hogy néha meg is értem őket?
Nincsenek tervek, nincs jövő, csak a mindennapi kábulat, a nyomor, a szégyen, és a menekülés a semmibe.