Csemege

Emlékszem mennyire vártam,
anyámat, ha munkába járt,
a kapuba gyakran jártam,
mert hoz majd onnan is vásárfiát.
Kikutattam a táskája
legeldugottabb réseit,
s kapartam össze a
maradék cukorka részeit.
Bugyraiban nékem
nagy titkok lapultak,
a körmöm alá közben
kis piszkok rakódtak,
pirított mag meg olcsó ceruzabél,
és az a sejtelmes,
kis táska-mély,
titkokat hordott, akár az éj.
Csak barna bőr utánzat,
bélése olcsó,
kifoszlott kelme, 
s abban volt minden szép varázsa,
és a vélt ajándék hiedelme.
Majd elért a boldog meglepetés,
mert rajzolt a ceruza grafit hegye,
s a cukor törmelék édesen olvadt
körmöm alól a nyelvemre,
de mindezek közt,
a magbél volt nékem a csemege.