Mese

Másoknak sokat énekeltem,
és járva-kelve útra leltem,
kanyargós és sovány ösvényre
vonzott a kihívás örvénye.
Hogy cipeljem magamat rajta,
hittem mindenkit vár egy pajta.
ahol lakhat a kosztos szolga,
ilyen vándorló magamforma.
Bohóckodok ott a gazdának,
asztalra terítem kártyámat,
és morzsa hull a flitter helyett,
az éhenhalás nem fenyeget.
Magam javát elbitoroltam,
kevert ízeket megkóstoltam,
voltam mélyben és őrtoronyban
lent hallgattam, fent szónokoltam.
Tapostam sarat, ittam mézet,
akadt mindig ki mellém tévedt,
hogy sovány utamon kísérjen,
lámpámba kanócot cseréljen.