Megiszonyodtam...

Megiszonyodtam a jövőtől
ilyet még nem éreztem,
felülről láttam magam,
hogy hirtelen árva lettem,
mint egy kisgyermek
álltam az üres térben
és kinyújtott karral én
kezeket keresgéltem.

Egyedül nagyon féltem,
mint ellökött,
fűszál voltam a réten
a búza közt,
és egy földkupac adta étkem,
egy szikkadt kis rög,
vagy maréknyi homok.
S fájt nekem fentről látnom,
hogy árva vagyok.

Kit víz sem visz előre,
az örvény húz, sodor,
vagy árva magamban
a szél majd elkotor,
ha nem törik ketté az örvény,
s a szél sem ül meg a fákon,
most meghalok.
S fájt nekem föntről látnom,
hogy árva vagyok.