Eltévedtem volna?

Ahogyan ásom az élet alagútját beljebb,
keresem a közös pontokat,
a megértés zászlaját fennen hordozó
hasonló elvű harcosokat.
A csendes szó palástja alatt
megbúvó pusztítót keresem,
hogy letaposhassam kúszó fejét
ha megmar is, de megteszem.
Keresem a lotyogó szájakat,
a szavakon hitetlen csámcsogót,
az aknadobáló harácsokat
s aggatok magamra hangfogót.
Amíg ásom a hosszat
a gondolat fejemben ücsörög,
mitől van az, hogy a világ, Istenem
ellened ész nélkül dübörög...?
Mintha nem lennél elég éber,
vagy nem lenne elég világos
tudásuk rólad Uram, de náluk
még a semmi hazug és szilánkos.
.Mintha nem lenne rajtunk elég
idegen ajkú keserves átok,
a divatvallások tömegébe
behódolókat aggódva szánok.
István a sírban is megfordul:
ő nem ezt hagyta nekünk hátra,
egy igaz ügyért, egy Istennel,
csak egy szellemi erő járja!
A Himnusz ellen is vétkezik
ki Istent meggyalázza.