Visszarévedések

Amerre járok, ismerős vagy
ismeretlen tájon,
azt a régi illatot keresem
mit otthagytam
- gyermekkoromban nyáron.
Azt az út porából felkapott,
és az arcomhoz vidáman szállót,
porfelhőkbe bújtatott
talp alá forrón vágyót.

Az égen fodrózó habdűnék
a nappal kacérkodtak,
az erdők lombos résein
be-bekacsintottak,
zöld illat volt a széna földön
és édes lovakkal vártunk,
a kocsiderékban elbújtunk
és álmot fabrikáltunk.
Éjjel az estike tárta ki
lila apró szirmát,
szemérmetlenül oldotta fel
a setétség szerelmes kínját.
Hajnalban borultak álomra,
a kakas ébredésre,
s felszöktek a harmatos
tűzben piruló égre.