Életre ítélve

A törpe Éva
elindult,
a kis engedetlen,
világgá szökött múltjából,
s bujkált rengetegben.
Senki nem sürgette,
senki nem zavarta,
táltosok között járt,
mert ő így akarta.
Eső ha zavarta,
hátára vette a rétet,
nappal haja sárgult,
éjjel szeme fénylett.
Kurta fürtjeit cibálták,
szaggatták a szelek,
mezítláb ment,
hogy ne hallják meg
kifent ember fülek.
Poros, keskeny dűlőre ért,
visszafordulhatna,
unalmas, langyos életében
elnyújtózkodhatna.
Megy, nem cserél zsebeket
megrakta őket kővel,
szikráztatja életét,
jövőbe emelt fővel.