2011. június 14., kedd

Ha nem hiszel a szemednek...

Nagy felfedezést tettél a tudomány területén. Szabadalmaztatás előtt még egyszer átvizsgálod a találmányod részleteit.
Nyugodt lélekkel megállapítod, nem hibáztál, amikor minden tükröt letakartál.
Tetted ezt azért, mert beleuntál a hét évenkénti változásokba. Döntöttél. Most már nem várhatod meg míg ezer darabra hull belőle az életed, csak mert valaki huzatot csinál a házban.
Miután, előre megfontolt szándékkal, rádobtad a takarót, azonnal rájöttél, megtaláltad az  örök fiatalság titkát.
Milyen jó érzés, nyugtáztad magadban, mert az mégsem járja, hogy a tárgyak befolyásolják az életedet.
Felfedezésedet azonnal megosztottad másokkal is akiket fontosnak ítélsz, és tudod róluk a nemes cél érdekében képesek áldozatot hozni, és mint kísérleti nyulak részt vesznek a folytatásban.
Mások tükrébe is gyakran bepillantottál, és rá kellett ébredned, az üveg mögötti krómréteg milyen álszent. Mást mutat, ha süt a nap, mást, ha szürke már az égbolt.
Mást lát lámpafénynél, és megint mást hajnalban.
Képmutatónak találtad viselkedését, és emiatt megszakítottad vele barátságot.
Elképzelted milyen lenne, ha a szemekben láthatnád meg magad. Vagy a te szemedre ülnének ki a lelkedben végbemenő átalakulások.
Minek becsapni másokat?
Egyedül a kis görbe tükör, mint egyetlen segítséged az elágazásoknál, a házad sarkában szabadon mosolyog, és lám-lám, messziről mutat valamit.
Még nem látod jól annyira apró, de szemmel láthatóan közeleg. Elsőbbséget adsz neki, mert a szabályokat igyekszel betartani.
Jöjjön, aminek jönnie kell. Te, már úgyis megtaláltad az örök fiatalság titkát. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése