Ha szorít a cipőd...

Soha nem éltél nagy lábon, mégis gyakran úgy érezted nem a megfelelő cipőt viseled. A kínálat óriási volt, de te, mint ezt megtapasztaltad nem jól választottál. A szépség nem minden, jöttél rá erre egyedül, de még akkor sem adtad fel. Valami csak van abban a cipőben, ha olyan drága volt!
A nehéz közlekedés miatt aztán elfáradtál, és a szemed sem volt már régi, elvakított valami gyönyörű várakozás, a lidérces fény, vagy csak a sok piros lámpa miatt, de  nem egyszer az is előfordult, hogy felemás lábbelit húztál lábadra, és talán ennek köszönhető, hogy meg-megbotlottál még a kavicsokban is.
Egyre jobban úgy érezted, egyenetlen talajon jársz, hepe-hupás az út amin gyalogolsz. Gödör, gödör hátán, de már nem volt kedved új cipőt sem venni. Minek, ha nem építenek előtted aszfaltot?
Ha elkopott a cipőd, gondolkodás nélkül léptél vissza egy régibe, eszedbe nem jutott volna, hogy másat keress, annyira megszoktad. Pedig a kínálat még nem változott, még óriási volt.
Javadra legyen mondva, nem irigyelted a másokét sem, csak csodáltad őket, hogy tudtak azonnal, próba nélkül megfelelő cipőt találni? 
Az is előfordult, hogy csak kitapogattad a méretét. Nem a kényelmet nézted, hanem a talpát. Tudj benne észrevételen maradni.
Sokat jársz a napon, és bizony a felkérgesedett bőr megtöri a sarkadat. Azt sem értettem sokáig, miért szedegetsz fel minden követ az útról? Elég lenne, ha átlépnél rajtuk .Főleg a mások által kidobottakat nem kellett volna összeszedned. De te, mániás gyűjtögető vagy. Jól megraktad a zsebeid, és most csodálkozol hogy nem haladsz. De ez egy másik történet.
A cipőd azonban egyre kényelmesebb, mondhatnám kitapostad magadnak, és látom, ezt már nem dobod a sarokba, mint a legutolsót. Az egy jó döntés volt, amikor tűzbe dobtad, hogy még kísértésbe se ess. Irigylik is tőled néhányan. Amerre jársz, nyomokat hagysz magad után. Illik rád ez a cipő.
Csak arra figyelmeztetlek, ne hagyd az ajtód előtt éjszakára sem! Még valaki ellopja tőled...