Akár a fű...

Akár a fű nő láthatatlan,
úgy nőttek reánk az éveink,
szuszogó-zsengén lassan emeltük
fejünket ágyásunk szélein.
Megfoghatatlan volt még a hajtás,
parányi borosta-emberek,
észrevétlenül lettünk mi rengő,
álmatlan vénülő fűsereg.
Kaszálni még nem jön a gazda,
nem érett be a gaz-kalász,
több napra ítélt,
gazdagabb termést remél
a kései aratás.