szedtem ma is egy pohárnyi harmatot
s míg sétáltam zsenge nyári fűben
a felhők pompáját figyeltem
milyen szép volna
abban a bodor gomolygásban élni
ott nincsenek kemény derékaljak
és álmokra lelni is ott lehet
JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése