Nyár

Talpam alatt parázs homok
megszoktam hát állom
égi tenger kék-vízéből
fodrozódó hab-dünékből
visszavárom álmom...
           
               *

Még tartom a léggömb szárát,
benne ifjúságomat
harmatvízzel öblítem le
engedetlen ráncomat
belévetem szép-magomat
s árkából majd learatják
érett dús kalászomat.
             
                *

Mosolytalan sivatag arcok
mereven néző homok szemek
az élet-vizű hűs-oázist
felszívták a fellegek.

               *

karomba barátként karolok
csavargó sétára várva
visszalépek nesztelen
az illatos régi nyárba