Magányosan

Az esték úgy elcsúnyultak,

magánytól ráncosak a percek,

a hársfák vigyázban állnak, de

vége, a levél-tengerben csicsergő

édes madárkoncertnek.

Most tücskök sem hangolnak zenére,

pepitakabátjuk galléra elszakadt,

fűszálból szőnek újat a pókok,

vacogó árnyak hasalnak fal alatt.

A nap-takaróban megbújnának,
de ő elment,
s helyette csillagok ülnek az égre,
csend-hűvös, számító csillagok.
Ne hozz belőlük...!
Mellettük megfagyok