Ha hajlítható lennél...

Már megint fejfájással ébredsz, de nem panaszkodol. Egyrészt nincs kinek, másrészt meg minek, ha úgysem szűnik meg tőle a nyomás az agyadban.
Mint ahogy nem szűnik meg az agysejtjeid vándorlása sem, pedig talán felesleges izgatnod magad magadért, másokért meg hasztalan próbálkozásnak tartják.
De te nem vagy egy feladós típus.
Néha tévedsz a megítélésekben, mint tegnap is.
Azt hiszed a sors kezét te fogod, aki néha kegyetlen, mégis próbálod vak szemét látva vezetgetni az árkokkal tele utadon. De a sors önző is, kibontja magát, és nem átall egyedül elindulni hajnalonta.
Néha úgy elvan magában, hogy el is feledkezik rólad. Ez lenne a legkisebb baj, de amikor ellened fordul nehezen viseled. Olyan éles a tőr amit kezében tart, hogy már-már attól tartasz kárt tesz magában is véle. Aztán meg rájöttél nem jó vele szemben állni, vagy lekezelni. Pár szép szótól megenyhül, és ismét hajlítható lesz, mint az olvasztott acél.
Kemény vagy, miatta. Rájöttél, nem lehet félvállról sem venni, vagy elfogadod ilyennek, vagy sorstalanság várhat rád, amit nagyon nem szeretnél még.
Sok dolog vár még rád, most kezdesz élni.
Példának okáért még meg sem próbáltad milyen lehet magas lovon ülni. Öszvér hátán már ültél, de az is olyan, mint a sors. Meg-megáll, és félő, hogy makrancossága miatt megáll az időd.
A magas ló viszont kényelmes lehet, és a kilátás is pompás. Bár ezt, te csak elképzeled, mert akik ott ülnek már nem állnak szóba kis emberekkel, nagyot kellene kiáltaniuk ahhoz, hogy akik alul maradtak meghallják.
Az ostor nyele viszont jó hosszú, jobb híján, inkább csak azzal legyezgetik az arra tévedőket.
Szóval meg kellene próbálnod magas lóra ülnöd, mert kíváncsi lennék, milyen lenne a tartásod...
Biztosan lehet valahol egy magas lovat találni. A kedvemért keress egyet....