Szécsi Margit

„Pünkösd vasárnapján születtem, s az igaz beszéd tüzes ünnepéhez méltóan akarok a magyar szóval élni. Sokadmagammal a várakozásban megvirradva: mint hajdan, vagyok ma is elemi része a népnek.”/Szécsi Margit/

Innen is, onnan is elém kerül
a vers-világ nő-vagánya,
s a nagy beteljesült jövő
megírt sors-rapszódiája.
Ő tudott még menetelni
a fehér lapok rácsain,
és elbukni is a felmenő
betű-lajtorja grádicsain.
Címeréből nem rikított,
"se oroszlán, se olajág"
Ő lett nekünk zászlóvivőnk,
s szózáport szóró katonánk.
A dicsőség várat magára,
elismerés a halál virága,
elernyedt test-jele kopja,
bennem támadjon fel szelleme,
hogy az ellen-elméket porig zúzza.


„Se oroszlán, se olajág, 
se cifra mező 
címeremben, Uram, Uram,
se pénz, se erő,
de én hálok a világgal, 
nem énvelem ő.”
(Szécsi Margit: Címer)