Várlak...

akár egy gólyafi anyját,
várlak én, a szállni nem tudó,
várlak, hogy etess,
táplálj, majd lég-felé vezess,
s ha nem bírja gyenge szárnyam az iramot,
tiédet önzetlen átadod,
egy alsó támasztéknak,
hogy ne hulljon vérem sem tollam
alattunk szájtátva álldogálóknak,
kik azt remélik leesek,
de te, szárnyad adod,
ölelsz, s nem engeded.