Ha rájössz, nem tudod elkerülni

Ha visszagondolsz a kezdetekre, még mindig fel-felötlenek a kérdések. Miért pont téged szemelt ki magának? Miért pont te kellesz neki?
Annyian vannak, akik megérdemelték volna. Egyáltalán mikor vett észre, mikor egy mély kút fenekén ültél, akár egy béka, aki fölfelé nem tud ugrani, csak oldalara-előre. Ahhoz meg szűk volt a kút. Hát leginkább csak ültél, és még azt sem mondhatom türelmesen, mert mindig nyüzsgölődtél. Hol elbújtál a homokba, hol megmutattad magad, de el nem ért a jó. Talán a villámoktól tanultad meg a cikk-cakk járást.
Mégsem tudtad elkerülni, hiába próbáltad.
Ma, szinte el sem hiszed, hogy kezet nyújtott feléd. Pertuban vagytok, mint a barátok. Előtte bátran teregetheted ki lepedődet, ha nedvesre izzadod, és őszintén segít kivasalni belőle a fals vonalakat.
Jobb vele így élni, hagyni az irányítást neki, mint kihívni magad ellen. Mégsem azt érzed legyőzött, csak mivel erősebb rájöttél, nem tudod két vállra fektetni.
Sok eszköz áll rendelkezésére, amivel megvizsgált.
A nagyító górcsövétől a mérlegig. Bizalma határtalan, ha a békát elfelejted, és kezesbáránnyá alakulsz.
A legelő végtelen, határ a csillagos ég, cél az utolsó akol. Emeld fel fejed haladj, bégess. Mert erre vagy kitalálva.