Trianon után

És beszélek én is…hiába próbálnák számra nyomni a szavakat,

ők belőlem zenélnek, csak szaggatom, tépem a húrokat,

te hallgasd, s ha nem értesz...kérdezz!

Mit teszek, nem hiábaságból született ostoba kísérlet

a megváltoztatásra.

Mert láttam, igenis vannak kik szomjasak szeretetre,

a Krisztusból iható igazságra.

Vannak, kik hangjuk, s idejük nem kímélve verik a dobot Isten nagy zenekarában,

míg egybeforr István meg Csaba vére,
a testvériség és nagycsalád össznépi lángban,

forrasztó melegben az izzadó nyárban.

Mert nem lehet lenyelni a szavakat fájdalmunkat tűrve,

Trianon után sem,

kiáltani kell, hangosan, hitünket, vágyunkat magyar ég alatt,

magyar fényre szülve…