Szomorú vasárnap

Szegény kis csonka vasárnapom,
úgy meghúzódtál,
akár a hajléktalanok,
csak benned üresen maradtak 
azok a padok.
Ünnepiséged elveszett 
a hétköznap gennyezett sebei között.
Vagy csak a varázsod az mi elköltözött?
Mit találok benned már nem olyan szép,
elnyelte azt a nagyanyám kori rég,
a múlt.
Szomorú ég alól harang kondult
és bennem a csend is elkomorult,
mert nem hallják meg az emberek.
Szegény kis vasárnapom,
beteg vagy látom,
nagyon beteg...