Első titok: Isten

Az emberiség megszületésével együtt alakultak a művészetek.
A művészetek, köztük az irodalom legkiemeltebb alakja pedig, maga Isten. Egy olyan óriási titok, akit meg szeretnénk fejteni, ezért foglalkozunk vele.
Mit is mondott Ady?

"Szabadgondolkozó vagyok s ha ki nem dobtak azóta, választmányi tagja a magyar szabadgondolkozóknak. De nem ismerek szebb szabadgondolkozást, mint az Istennel való nyugtalan és kritikus foglalkozást."

Létezése, vagy a kételkedők szerinti nem létezése, egyaránt gondolkodóba ejti az embert.
Nézzük a hívők oldaláról.
Isten egy hatalmas erő, akihez lehet szólni, lehet benne csalódni, lehet kérdőre vonni, de nevét nem lehet egyszerűen csak odavetni a papírra, mert súlya van.
Azzal, hogy leírjuk, máris megszólítjuk. Ha megszólítjuk, ő rögtön fülelni kezd, és várja mi történik.
Tapasztalásom szerint a művészek nagy többsége vallásos, és bátran vállalják is ez irányú beállítódásukat. Tehát nekik úgymond, joguk van Istenről, Istenhez írni, értekezni, nem bűn ábrázolni, és megformázni, mert jó szándékkal, belső késztetésből, hitből teszik.
A kételkedők, akik szerintem kevesebben vannak, talán jogtalanul emlegetik, hiszen, ha nem hiszik, kihez szólnak? Ők, kit kérnek számon? Kit ábrázolnak? Honnan az ismeretük, hogy milyen, ha nem létezik? Önmaguk cáfolatának esnek áldozatul.
Néha előfordult már velem, hogy nem igazán tudtam eldönteni, hogy valamelyik klasszikusunk hiszi, vagy nem.Eligazodást csupán az életrajzából nyertem.
Tehát ebből az aspektusbók kiindulva a kételkedő sem igazán kételkedő. Mondjuk ki bátran, Isten a művészetben is ott van.
Bizonyítja ezt a mai, korán sem problémamentes világban, az egyre jobban érvényesülő religio.
Az Istenkép megváltozásával, már nagyobb lehetőség nyílik kifejezni a hitet.
Ahány ember, annyiféle ábrázolás létezik, mert Isten bennünk van, csak mi kivetítjük, látható vagy érzékelhető formába öntjük saját belső képünket róla.
Sok fejlődésen ment át bennünk. Gondoljunk csak arra, milyen istenképet hoztunk magunkkal gyermekkorból?
Egy öreg, szakállas apó, akinek kezében van egy pálca. Szemöldöke szigorú, és ha bajt csinálunk, lecsap ránk.
Felnőve, és az Istennel való szoros foglalkozás, együtt gondolkodás közben az ember rájön, Isten nem ilyen.
Istennel lehet beszélgetni, alkudozni, netán még barátkozni is. Szükséges élményforrásunk, múzsánk is akár.
Hatalmas mennyiségű művészi alkotás semmisülne meg, ha nem létezne, hiszen bizton állítom, egyszer-egyszer mindenkit gondolkodóba ejtett.
Az irodalomból való távozása, vagy kirekesztése pedig, csak abban esetben fog bekövetkezni, ha valaki egyszer, cáfolhatatlan bizonyítékokkal alá tudja támasztani nem létezését.
Amíg ez meg nem történik, addig fontos szereplője marad, célzatos, tudatos megszólításokkal.