Lélekharang

Fáradt, réz-köpeny burok alól,
hangod aranya szívekbe markoló,
magába fogad a szendergő lég,
mert imára zeng a hívogató.

Szavadra gyűlnek az emberek
Te feszengsz, de dalolsz lelkesen,
Árad a halk, szent muzsikaszó,
s én lecsukott szemmel dédelgetem.

Csendes béke, ének és áhítat,
kopott ruhájú délceg harang,
kísérd az égbe a lelkeket, s a

fekete ruhás fájdalmas szíveket,
hangodból szálló reménység ízével,
segítsd át minden félelmeken.