Csattanó

Szeretem az árnyékos
földre épült kis szobákat
az emberek itt csak beszélnek
vagy halkan fülembe kiáltnak
csak a házigazda ki fogad hidegen
hozzám sótalan néma idegen
nem vagyok nagyobb és színesebb
sem olyan mint más csak egyszeribb
és lehetőségben végesebb
s tán ez a baj hogy belőlem
hiányzik valami közös vonás
mi mással össze-vissza tartja
akár a szálas szalmát köti egybe

madzag-szerű ölelő karja
hívás nélkül jöttem igaz
mertem hisz nem hoztam magammal átkot
de jöttek velem nekem kedves
láng hevítő hű barátok
meghúztam magam mint illik
csak vártam a szóra és várok
ha úgy érzem sokáig tart a közöny
magam ugrok majd árkot
s tán hiányzik majd a kis fészek
bár voltam csak megtűrt csendes-bolond
de lettem a szavaktól fél-részeg