Az egyed fejlődésének ütemei

Világra jövetele után az első két csalódás a szülőágyon érte. Egyrészt, mert éppen ellenkező nemű egyedet vártak, másrészt ott bent meleg volt, itt meg fázott. Ezért örömmel elfogadta azt a  pelenkát, amiben valakinek odatartották.
A valaki nagyon kedves volt, és minden igyekezetével pótolni kezdte a bent hagyott hiányosságokat.
Aztán ezek a hiányérzetek fokozatosan el is múltak, már nem is  vágyott többé vissza, és látta, hogy ez jó...
Minden figyelme a keze felé fordult. Napokat el tudott játszani vele, mintha tükröt nézegetett volna. Kinyitotta, becsukta, megszámlálta ujjait, mintha ellenőrizné alkalmasságát valamire, amiről akkor még mit sem sejtett.
Megtanult mosolyogni is, meg sírni is. Tudta, hogy ezek nagyon fontos dolgok lesznek az életében. Kitapasztalta az anya mozgását, illatát, ízét, és úgy döntött, ha el is vágták a köldökzsinórt, ő bizony ragaszkodni fog hozzá amíg csak lehet.
Olyan hidat épített ki, ami láthatatlan volt ugyan, de csak a külső betekintőknek. Néha ugyan aggódva tapasztalta, hogy mintha nem működnének a kibocsátott hullámok, de ilyenkor elővette a csecsemőkorban oly hatékony mosoly-sírás kombinációból álló pedagógiai módszerét, és látta, hogy ez jó...
Az anya ezt különböző szavakkal meg is erősítette benne, miszerint:-  máris, rohanok, drágaságom, egyetlenem, stb. - és látta az egyed, hogy ez jó...
Tovább nevelte tehát a környezetét, és élvezte a világ körülötte való forgását, egészen addig amíg át nem vette ezt a szerepet a diszkógömb.
Ekkor már csak a köldökzsinór kimenő frekvenciáját használta leginkább. Hivatkozott mindenféle okokra, hogy már felnőtt, meg ilyenek, de, hogy megnyugtassa a szüleit, főleg az anyát, ragaszkodását hagyta megvásárolni.
Örömmel fogadott el zsebpénzt, és egyéb ajándékokat, csak ne nézzék már dedósnak. Sok időt fordított önmaga épülésére, fejlődésére. Még iskolába is járt, hogy szellemi fejlődését is a köz javán át, a maga fenntartására fordítsa.
Ebben nagy segítségére voltak a barátnak nevezett más családhoz tartozó egyedek is, akik ide-oda vezetgették, mondván, ismerd hazádat.
Az évek hamar repültek, és a köldökzsinór már kezdett terhes lenni az anya számára. Nehezebben mozgott, és ha rosszul fordult éjszaka mindig beleakadt  a keze.
Az egyed ilyenkor azt hitte ez a véletlen nem annak szól, hogy ideje lenne leválni, és benne ellenkező érzést vált ki. Ragaszkodása jeléül már nem használhatta volna a titkos csatornát, de a kényszer rávitte, ami másokat ellenérzéssel töltött el.
Gyakran kellett magyarázkodnia emiatt, miszerint ez csak látszat. Igazság szerint, szeretne már egy saját egyedet létrehozni, csak nem találja az ollót, amivel ezt az állapotot megszüntethetné.
Így a köldökzsinór hossza végtelennek látszik, és sajnos erről sokan gondoskodnak rajta függetlenül,...és látja az egyed, hogy ez nem jó...