Hálám ősz derekán

Őszies fényben írt vallomás,
tán ima,
de tartozom ennyivel az Égnek,
hogy nem vitt el az ár,
s most ősz derekán,
még szőhetek lepedőt,
fehér fonálból újat, szépet.
A régi, kopott és elfeslett,
vegyes anyagú, szövése ritka,
görcsökből, bogokból rajta a minta,
derék alá már nem való.
Mosás után sem vitte a vasaló,
túl keményre szárította az élet.
Ládám mélyére elrakom, jó lesz majd
múltamra szemfedélnek.