Megszoktam régről a bújócskát,
a fák közé rejtett magamat,
s, ha megunták keresni hol vagyok,
kényszeredetten előkullogtam
s kinevettek mindig a nagyok.
Talán változunk. Az idő meg présel
vagy abroncsba zár,
de a régi helyzet elkísér,
létem ma is egy rejtett bazár.
Tele értéktelen, de beszélő múlttal
mi csak enyém, s viszem is sátram a fák közé,
és nem adom el,
ládába zárom,
a nyakamban kulccsal elmegyek,
és kísér a helyzet a vég felé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése