Ha koppansz a falon

A fény vonzása, a láthatósági mellény viselése, mindig foglakoztatott, és hasznos dolognak tartod.
Éjszaka a legpraktikusabbak ezek a dolgok, mikor csak a sötét ölel át, ami olyan vastag, mint egy szelet kenyér, amit ügyetlen kezeddel vágtál még gyermekkorodban.
Jó nagyokat lehet harapni belőle, és ami a legfontosabb, laktat is. Bár sokan óvnak az éjszakai evéstől, neked sajátos törvényeid vannak.
Nem árthat meg, hiszen kívánod, éhes vagy rá. Kell az energia, mert a sötét ezernyi játékot tartogat.
Mindig is szerettél a fényre nézni, és az ott sürgő-forgó alakok helyébe képzelni magad.
Olyan ez neked, mint egy színpad, te pedig ülsz a nézőtéren, vagy csak a függöny mögül lesed a szereplőket.
Mostanában egy falon át figyelsz, itt találtál egy parányi rést. Kicsi fény beszűrődik, ami csak a tiéd, és ettől még boldog is vagy.
Régen, amíg a sötétben tapogatóztál sok dologról maradtál le. Mióta látsz, rájöttél nem támaszkodhatsz csak a hallott dolgokra, és ha már kinyílt a szemed, érdemes felhasználni a tapasztalatokat.
Furcsa így nézni a szereplőket. Néha félrevezetnek a gesztusok, és teljesen úgy tűnik, feléd nyúlnak a karok, és már kapaszkodnál is beléjük, amikor rájössz, illúzió, tévhit volt.
Játszik veled a fény, mert hirtelen elalszik.
Nagyot koppansz a falon, ami jól eltakart eddig is, s miután észhez térsz, hát marad a csodálat tovább.
Megérted lassan, de el még sem fogadod, pedig ez is csak a játék része.