Végre elfogyott a keserű óbor,
kiittam utolsó cseppjét,
ma elkezdtem Július havát,
s csak új méz-ízű bor lehet ajkamon,
mellé édes-élettel dagasztott
fonott kalács.
JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése